Üdvözöllek az oldalamon kedves látogató!
Anda Tamás “Csoncsi” vagyok.
Nem mai kiscsirke volnék, 1965-ben születtem Kiskőrösön. Az általános iskola elvégzése után Budapestre, egy középiskolába kerültem. Kollégista lévén kiterjedt társadalmi életet éltem, sok mindennel foglalkoztam a tanulás mellett. Vagy inkább kívül. Diákklub, dizsi, kirándulások, táborok és a többi. De leginkább a képrögzítés érdekelt. Eleinte főleg a mozgókép, aztán később már az állóképek is. Szép lassan bekebelezett engem. Nem tiltakoztam.
Szerencsére az érettségi után maradhattam a már megszokott és megszeretett közegemben, és immár sokkal intenzívebben foglalkozhattam a képek világával is.
A digitális korszak beköszönte jelentette a nagy bumm-ot a fejődésemben. Végig jártam a szamárlétrát. Kezdetben egy gombos 1 megapixeles géppel indultam. Aztán az igények folyamatos növekedésével eljutottam a Full Frame világába. Jelenleg (2018) Canonos vagyok (5D Mark III).
Kiállítások:
2019. Kiskunhalas, Közösségek háza
Itt az apró betűs részben mondom el, hogy én a hobbi fotósok közé sorolom magam. Nem. Nem is hobbi, inkább örömfotós. Ez sokkal jobban kifejezi a valóságot!
Soha nem akartam pénzt keresni abból, amit kedvtelésből csináltam.
Így a fotózásból sem. Sokkal szabadabbnak érzem magam, ha nincs rajtam nyomás, hogy megfeleljek egy adott megrendelőnek. Viszont szívesen áldozok pénzt a tanulásra, a fejlődésre és a munkámat segítő modellekre. Nagyon sok workshopon jártam, szépen lassan építettem a kapcsolati hálómat. Ma már legtöbbször egy baráti fotós társasággal dolgozom, nevezhetjük ez akár fotós baráti körnek is. Monoron van a székhelyünk. Többnyire ide szervezünk fotózásokat, de az ország több pontján is tartunk kihelyezett baráti fotózós hétvégéket. Ezen kívül alapító tagja vagyok a Magyar Modellfotós Klub Egyesületnek.
Legszívesebben az emberábrázolással foglalkozom. Portré, modell, glamour, fashion, aztán megint portré, megint modell. Soha nem lehet megunni! Minden arc, minden helyzet más és más. Mindig igyekszem a legjobbat kihozni magamból és a modellből. Sokszor kerülök szerencsés helyzetbe, mert profi modellekkel dolgozhatok, ilyenkor nincs más dolgom, csak tanulni tőlük.
Nálam a fotózásnak nincs vége a képek elkattintásakor. Rengeteg időt töltök az utómunkával. Szerintem ez is része az alkotásnak. Autodidakta módon kitanultam a retusálás csínját-bínját, és tudom jól, hogy még nagyon sok tanulni valóm van ezen a téren is.
Itt az apró betűs részben mondom el, hogy én a hobbi fotósok közé sorolom magam. Nem. Nem is hobbi, inkább örömfotós. Ez sokkal jobban kifejezi a valóságot!
Soha nem akartam pénzt keresni abból, amit kedvtelésből csináltam.
Így a fotózásból sem. Sokkal szabadabbnak érzem magam, ha nincs rajtam nyomás, hogy megfeleljek egy adott megrendelőnek. Viszont szívesen áldozok pénzt a tanulásra, a fejlődésre és a munkámat segítő modellekre. Nagyon sok workshopon jártam, szépen lassan építettem a kapcsolati hálómat. Ma már legtöbbször egy baráti fotós társasággal dolgozom, nevezhetjük ez akár fotós baráti körnek is. Monoron van a székhelyünk. Többnyire ide szervezünk fotózásokat, de az ország több pontján is tartunk kihelyezett baráti fotózós hétvégéket. Ezen kívül alapító tagja vagyok a Magyar Modellfotós Klub Egyesületnek.
Legszívesebben az emberábrázolással foglalkozom. Portré, modell, glamour, fashion, aztán megint portré, megint modell. Soha nem lehet megunni! Minden arc, minden helyzet más és más. Mindig igyekszem a legjobbat kihozni magamból és a modellből. Sokszor kerülök szerencsés helyzetbe, mert profi modellekkel dolgozhatok, ilyenkor nincs más dolgom, csak tanulni tőlük.
Nálam a fotózásnak nincs vége a képek elkattintásakor. Rengeteg időt töltök az utómunkával. Szerintem ez is része az alkotásnak. Autodidakta módon kitanultam a retusálás csínját-bínját, és tudom jól, hogy még nagyon sok tanulni valóm van ezen a téren is.
