Kéknyomatos varázslat

Szilárd barátom egy nyughatatlan, állandóan kísérletező ember.

Többek között ezért is szeretek vele dolgozni.

2018 nyarán az interneten böngészgetett, és rátalált a fotózás egyik archaikus válfajára, a cianotípiára. Alaposan kiművelte magát ebben a témakörben is, és a gyakorlati megvalósításban már közösen vettünk részt.

Magáról a cianotíp eljárásról a Fotómult oldalán olvashattok bővebben itt.

Az alábbiakban bemutatom, hogy mi hogyan készítettünk kéknyomatokat.

A folyamat kezdete a papír fényérzékenyítésével kezdődik. A jó előre bekevert anyagot barátságos félhomályban ecset segítségével a papírra kenjük:

Ezután két üveglap közé tesszük a “sütésre” kész negatívokat, és irány a napsütés. A nyári nagy melegben, a jó erős napsütésben 3-4 perc alatt éppen elég UV sugárzás éri a negatívokat.

Ezután folyó vízzel kimossuk a vegyszereket.